Ma Közép-Európa legnagyobb tava a Balaton, területe közel 600 négyzetkilométer, tengerszint feletti magassága pedig 104 méter. Átlagos mélysége 3 m, legmélyebb pontja a Tihanyi-félszigetnél van, itt 12 m. A tó átlagos szélessége 5-6 kilométer: legszélesebb Siófok és Alsóörs között (12 km), valamint Tihany és Szántód Rév között a legkeskenyebb (1,3 km). A Balaton teljes hossza Keszthely és Balatonakarattya között 77 km.
A Balaton kialakulása a földtörténeti harmadkorra tehető, mikor Magyarország mai területét, szinte teljes mértékben sóstenger borította, amelynek vízét édesvizű folyók táplálták, folyamatosan hígítva azt. A hegyképző erőknek köszönhetően kialakult többek között a Badacsony vulkáni hegye, a Tapolcai medence, a Tihanyi-félsziget, illetve a rómaiak korában "Pannónia tava" -nak nevezett Balaton is sekély tóvá alakult.
A Balaton medencéjének besüllyedése a legutóbbi jégkorszak idején történt, jelenlegi tengerszint feletti magassága 104 m. Azonban az akkori időjárás jóval csapadékosabb volt, így a tó átlagos mélysége-vízszintje 12 méterrel magasabban állt, mint ma, így az északi-part hegyei szigetként emelkedtek a víztükör fölé. Az időjárás és a csapadékmennyiség alakulásának köszönhetően a Balaton vízszintje többször is szélsőséges értékeket mutatott, a XX. Század közepén kormányzati terv született a Balaton medrének termőfölddé alakításáról (kukoricát termesztettek volna rajta).
A Balaton természetes vízforrásai a kispatakok, valamint a Nyugat-Magyarországi Zala folyó, amelynek torkolata és természetes szűrője (igaz megmentése és funkcionalitásának megőrzése az 1970-es évek környezetvédelmi terveinek köszönhető) a Kis-Balaton, amely mindig mocsaras és ingadozó vízszintű terület. Gazdag élővilágának legnagyobb része tájvédelmi körzet, amely természeti és kulturális értékekben gazdag, és kiemelt kirándulóhelye lehet a "Balaton szerelmeseinek".
A Balaton vízminősége nem csak környezetvédelmi, de fontos gazdasági-, a turizmust nagy mértékben befolyásoló tényező, így a Magyar Tudományos Akadémia is folyamatosan figyelemmel kíséri annak alakulását. A mindenkori vízminőség függ a természetes láncreakcióktól (algafajok szaporodása, azaz klorofill-koncentráció, valamint a fajok kialakulásához szükséges foszfor és nitrogén koncentráció), a hőmérséklet - mikroklíma és a csapadékmennyiség alakulásától, valamint az emberi tényezőtől, a tó szükséges szabályozási és szennyezési adataitól, valamint az ezen értékek javításául szolgáló kormányzati tervektől is.
A Kárpát-medence egészére jellemző kontinentális éghajlat a mérvadó, ahol a napos órák száma éves szinten eléri a 2000 -et, a legmelegebbek pedig a nyári hónapok, a legkevesebb esőre pedig augusztusban és szeptemberben lehet számítani. A Balaton víztömege befolyásoló tényező a tó közvetlen környezetében a mikroklímára, aminek hatására a téli napok melegebbek, a tavaszi napok viszont hűvösebbek az általánosságben Magyarországra jellemző adatoknál. A tó sekály vízét (főleg a déli-parton), így annak hőmérséklete a forró nyári napokon könnyen elérheti a 27-30 °C -ot is.
A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él, köztük a Balaton jelképévé vált bütykös hattyú. A vidéken fellelhető az erdőkben az óriás énekes kabóca, a rézsikló, a holló, az erdei szürkebegy és a fenyvescinege, valamint a róka, a dámszarvas és a ritkaságnak számító kerecsensólyom.
Nagytavunk rendkívül gazdag növényvilágában a molyhos és cseres-tölgyes erdőségek a legelterjedtebbek, amelyek telített fenyveserdőkkel váltakoznak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.
Aki szeretne még több információt olvasni a Balaton történetéről, vagy szívesen ismerkedne a Balatoni Turisztikai Régió lehetőségeivel, annak ajánljuk figyelmébe a következő linkeket:
Balaton Fejlesztési Tanács
Balatoni Hajózási Rt.
Független Balaton Média Központ
Balatoni Stranok és Programajánlatok